Sziasztok! Szőrmók vagyok és 9 hónapos múltam. Képzeljétek, beköszöntött a nyár és vele együtt a meleg is megérkezett. Számomra ez újdonság volt, hisz az ősz elején láttam meg a napvilágot. Így aztán nem volt könnyű megbarátkoznom a nagy forrósággal. Reggelente még kifeküdtem a teraszra, de később iszkoltam befelé és elnyújtóztam a hűvös előszoba kövön, mialatt volt, hogy a nyelvem is kilógott, úgy ziháltam. Claudiám nagyon sajnált engem és kérte, hogy sok vizet igyak. Lefetyeltem apró nyelvemmel, amennyi csak belém fért. Emellett a megszokott étel sem igazán ízlett, volt hogy egész nap semmit nem ettem. Már aggódtak, hogy valami bajom van. Pedig csak melegem volt.
Főként akkor, amikor sétálni mentünk, simán végigjártam a szokott útvonalat, de amire hazaértünk, lógott a nyelvem rendesen. Azonnal lefetyelni kezdtem a vizet a tálkámból. Aztán elnyújtóztam a kövön ismét és ez így ment mindennap, amíg Claudiám ki nem találta, hogy lehűt engem “legyezővel”. Ez azonban már egy másik történet. Most búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik…
Pécs, 2015. Június
Stefanie Nolle 