Sziasztok! Szőrmók vagyok. Pár nap és 9 hónapos leszek. Ma ismét csodálatos napra ébredtünk. Claudiám reggel odaadta a gyereknapi ajándékomat. Kaptam egy ciklámen színű műanyag csontot.
Nagyon örültem, hiszen a régi narancssárgát már szétrágcsáltam. Azt még Georg vette nekem, mikor kisebb voltam. Szóval azonnal nekiláttam, hogy lebontsam róla a csomagolást. Gazdinénim pedig fotózta, ahogy ügyködöm. Aztán megreggeliztünk, és elindultunk sétálni. Jó nagy kört tettünk, ahogy szoktunk is, végül megálltunk az egyik sarkon, és várakoztunk. Nem sokkal később egy kis autó fordult be a sarkon, ami valahonnan ismerősnek tűnt. Mikor megállt mellettünk, és a sofőrje kiszállt, már tudtam honnan. Georg volt az, gazdinénim elvált férje. Puszit adtak egymásnak, ezt jó jelnek vettem. Végre kibékültek. Így én is boldogan ugráltam körül. Ez igazi gyermeknapi meglepetés volt a számomra. Kicsit beszélgettek, aztán Georg elhajtott. Mi pedig siettünk haza, hisz közel jártunk az ebédidőhöz. Gazdi Anyu várt minket finom ebéddel. Ilyenkor vasárnap nekem is jut valami finom falat, husika az asztalról. Persze megyek is kéregetni. Claudiám az Ő lányuk, és így neki is járt gyermeknapra egy kis ajándék. Két tábla csokit kapott. Persze én sem maradtam csoki nélkül, kaptam egy jutalom falat csoki csontocskát. Boldogan megfalatoztam. Aztán a nap hátralevő részében sokat játszottam.
Mígnem gazdinénim aludni küldött, mert későre járt az idő. Jól telt el ez az ünnep is. Szurkolok Claudiámnak és Georgnak, hogy minden jól alakuljon közöttük, hiszen gazdinénim azt mesélte nekem, hogy újrakezdték. Remélem, hamar feledjük a múltat, és szép új jövőt élhetünk majd át hármasban. Igaz, nem tudom, hogy akkor mi lesz gazdi Apuval és gazdi Anyuval, hisz nagyon megszerettem őket, de biztos vagyok benne, hogy erre is találunk megoldást.
Most búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik…
Pécs, 2015. Június
Stefanie Nolle 